A kert nem mindig jelent tág, egyenletes területet, helyette sajnos sok esetben beszélhetünk kis, rossz formájúakról, vagy ház körüli felesleges kis területekre tagoltságról. Jellemző például, hogy a telken szabadon álló háztípus esetében mindig van azért legalább egy oldalhatár, ahol csak a szabályozás szerint előírt minimum oldal telekméret adott kerthasználatra, azaz 1,5-2,5 méteres hosszabb, elnyújtott teleksáv szorul gondozásra. Ezekkel a területekkel igazából nem lehet mit kezdeni. Sok esetben épphogy egy kocsibeálló, vagy tujasor fér el rajtuk, de ettől függetlenül még gondozásra szorulnak, hiszen a tulajdon részét képezik.
Sajnos mindezek ellenére ezek a területek a kert általában legelhanyagoltabb részei szoktak lenni, még akkor is, ha a kert tágas részei egyébként szépen ápoltak. Természetesen megértem, hogy az ilyen területekre nem akarnak milliós nagyságrendű tételeket költeni, de a kaviccsal való beszórás, a rendezett kertkép és a lomtároló között hatalmas különbségek vannak.
Némi növényismerettel és munkával ezeken a kisebb, vagy rosszabb formájú részeken is gyönyörű növénykompozíciók kaphatnának helyet, melyek nem igényelnének több munkát és időt, mint egy füvesítés esetén szükséges fűnyírás. Érdemes a kert egyéb részeivel megegyező típust, elképzelést végigvinni, azaz egy kert minden részletében ajánlott egy tematika szerint dolgozni. A növényzet bárhol lehet pár tuja, néma kavicságy és egy-két tujasor is, de ha nem akar az ember egy hatalmas semmitmondó kerttípus tömeghez becsatlakozni, jobb ha a külső térre is hasonló gondossággal figyel, mint ahogy az ember a belső hangulatokat alakítja ki.
