A vevők esetében alapvetően két típusról lehet beszélni, az egyik vásárolni akar és meg is teszi, a másik vásárolni akar, azonban van valami, ami miatt nem tudja, vagy nem akarja megtenni. A valódi vásárlóknak nincs más dolguk, „csak” keresgélniük kell, és már költhetik is a rendelkezésre álló pénzüket. Fokozottan igaz ez a jelenlegi erősen túlkínálatos piacon, hiszen most szinte teljesen biztosra mondható, hogy mindenki meg fogja találni álmai otthonát.
A második vevői típust hívhatják a tulajdonosok turistának, hiszen ezek azok a vevőjelöltek, akik csak körbenéznek, mint egy múzeumban, úgy, hogy a tulajdonos akár ötven százalékos akciót is hirdethetne, akkor sem vásárolnának. A „de” rengeteg mindent takarhat, többek között olyan vevőjelölteket, akik még várják saját ingatlanuk vevőjét, hiszen annak árából fognak majd továbblépni, de olyanokat is, akik csak körbenéznek a piacon, mindenféle valós vagy végleges elhatározás nélkül.
A csoportosítás persze más perspektíva szerint is történhet. Vannak azok a vevők például, akik valójában több száz ingatlan megnézése után érnek be valós vásárlóvá, előtte ugyanis úgy érzik – még akár a legkecsegtetőbb ajánlanál is -, hogy ha az elején vennének lakást, lemaradnának valami jobbról. Így az első száz ingatlannak mondhatni esélye sincs elsőre, hiszen a vevő valahogy nem azzal a szemmel nézi az ingatlant, amivel kellene. Az ilyen vevőknél sokszor előfordul, hogy visszatérnek pár hét, esetleg hónap múltán, hiszen rájönnek, hogy az elsőre megtalált ingatlannál nem lesz jobb, azonban sokszor addigra már lemaradnak róla, hiszen a tulajdonosok többsége nem vár a bizonytalanra.
Annyi lenne a tanácsom az ilyen típusba tartozóknak, hogy lehet sokat nézelődni, azonban valós vételi szándék és lehetőség esetén a jó ajánlatokat ne hagyják elúszni. Előbb utóbb ugyanis mindenképpen dönteni kell, nem baj az, ha előbb!!!
